Szőke és kék

Írta: Sátán Eufrozina

 Esküvő van, vőlegény sehol, a ventilátor forog, senki nem az, akinek látszik, aki a napba repül, az megég, illetve skizofrénia.

FIGYELEM: a fic mellőz minden logikát, és bármilyen egyezés a valósággal csupán a véletlen műve, továbbá csak saját felelősségre olvasandó, és rododendron.

Gyönyörű szép napfényes szombatra virradt ez a vasárnap este.

Tehát péntek volt. Ahogy már mondtam ezen a csodás hétfő délben érkezett el a szerdai nap.

- Jaj de káprázatos ez a keddi hajnal! – áradozott a fantasztikus és kicsattanóan gyönyörű hosszú, karcsú combokkal megáldott, tiszta lebilincselő tekintetű, csillogó fényes hajú, darázsderekú, kellően dúskeblű és lélegzetelállító humorral rendelkező ara. Sátán Eufrozina. Aki Én vagyok! Szóval elérkezett az eksönöm… ööö, izé… esküvőm napja csütörtökön éjfélkor. Na de hol a

(ÁJJÁMEG! Ha még nem múltál el 18, ne olvasd el a vonal alatti részt. De nehogy átverjél, mert látom, ha csalol! És a vőlegényem, aki még nem tolta ide a ****képét úgy leadaváz, hogy monokli.)

picsába marad a kibaszott geci??

(nah ez alatt a vonal alatt (a második alatt) már nincs csúnya szó a kövi vonalig… ha lesz még olyan… nemtom…)

Mármint a vőlegény. Mármint az enyém.

Két szép szemem végigpásztázta a templomban összegyűlt tömeget, hátha ott rejtőzik szívem választottja, aki érdemes arra, hogy életemet összekössem az övével. Pásztázás közben megakadt a tekintetem egy monumentális méretű, letakart… izén. Odamentem, hogy megskubizzam, amikor is szembetalálkoztam egy lánykával, akit magamban elkereszteltem My Girlnek. Valamiért imigyen szólottam hozzá:

- Segíts lányom!

- Üdvözlöm, miben segíthetek? – kérdezte My Girl. Vagyki…

- Mi ez a izé? – tettem fel neki a nyilvánvalót. Kérdést.

- Ezt én készítettem Purple-lel egyetemben.

- Jó, jó, de mi ez? – kérdeztem volna, de aztán valami fura késztetés talált el, így azt mondtam:

- Hogy szaporodik a dementor? De halkan mondd, mert tollal írom!

- Na jó, nekem erre nincs időm – csattant fel My Girl, és lecsapta a telefont, majd bosszús mormogás közepette elhagyta a terepet. Csakhogy közben tűsarkú sportcipője beleakadt a lepelbe, ami az izét fedte, és lerándult a lepel. Az oltárról. Mert hogy az volt. Oltár. Oltári oltár. Méghozzá egy Draco-oltár. Szőke és kék.

Erről eszembe jutott a vőlegényem, akiről bizton állíthatom, hogy szintén szőke és kék. De hol késlekedik már? Erre mintha csak az ajtó megsejdítette volna legtitkosabb belső gondolataimat, kitárult. Minden szem egyszerre odaszögeződött.

Szemkeresgélés következett, és miután minden szem visszakerült eredeti tulajdonosához (pedig jól lehetett volna velük pingpongozni…), az ajtóban, mármint az ajtónak a nyílásában ott állt egy fura alak. Megannyi szájat hagytak el a felkiáltások, mint megannyi üstökös.

- Ez biztos a vőlegény! – csapódott be az én hallójáratomba is.

A feszült várakozást megakasztotta, hogy gurulni kezdett egy szemgolyó, mire mindenki megijedett, hogy talán elveszett a fél szeme, és izgatottan tapogatták a szóban forgó testrészüket. Az ajtónyílásos alak viszont hirtelen beljebb tolult a templomba. Aztán Mordon megcsúszott, feltehetőleg a saját golyóján, és elvesztette az eszméletét félig. Mert nem veszthette el teljesen, ha közben sikerült bevallania, hogy ő valójában Magiccat, aztán meg leült a legelső sorba, ami addig meglepően tök üres volt, és ahol pontosan 12 szék maradt még üresen. Vagy 13.

További fojtott várakozás a vőlegényre.

A templom ajtaja ismét kitárult, egy újabb ismeretlen felbukkanását sejtetve. És tényleg.

- Na végre itt a vőlegény! – hangzottak a kiáltások.

- Mindjárt ehetünk! – mondta egy kákabélű.

Nekem pedig az eszembe jutott az egyik legzavarbaejtőbb közös emlékem rólam, és az alakról.

*trillázó lágy zene, meg hullámos elmosódó kép… fekete-fehér, mert régi emlék*

- Eufrozina! Úgy érzem, hogy a kapcsolatunk egy magasabb dimenzióba lépett.

- Igen? – lepődtem meg, miközben arra gondoltam, hogy biztos végre szexelni fogunk. Vagy megkéri a kezem. Hm. De inkább a szex.

- Itt az ideje, hogy bemutassalak a szüleimnek- közölte Ron, mire nekem elkámpicsorodott a képem csalódottságomban, és ijedtem elhoppanáltam, mert már születésemtől kezdve egyből tudtam, és az odúba.

Beléptünk a rozoga kalyibába, és olyan látvány tárult a szemem elé, hogy nem mindennapi. Mrs Weasley, akit persze még nem ismertem, de gondolom ő volt a nagydarab vörösfejű melák, veszekedett Fleurrel. Akinél csak én voltam szebb, mert először világszépe versenyen találkoztam vele. Ő lett a második. Én nyertem. Szóval erről papírom is van. Hehe.

- Nem tűröm tovább ezt! – csattant fel Mrs Weasley, de szitkait nem tudta tovább szórni, mert megjelent Zidane, és mindenkit lefejelt. Ez persze nem akadályozta meg Mrs Weasleyt, hogy még sértődötten hozzátegye kedvenc szavát: - Tcha!

Aztán felcsillant a szeme. – Don’ t cha! – mondta, és lekapta varázslótalárját, ami alatt, mert nem kell megijedni volt alatta ruha, elővillant flitteres csillogó topja.

- Don’ t cha wish your girlfriend was hot like me,
Don’ t cha wish your girlfriend was a freak like me,
Don’ t cha, don’ t cha... – kezdte énekelni a Pussycat Dolls hangján.

Ron nagyon megrökönyödött, de aztán napirendre tért a történtek felett, és benevezte anyját a Megasztárba.

- Gázos a családod Ron – osztottam meg vele a véleményemet, mire ő szemlesütve azt mondta.

 - Én nem is vagyok Ron. Hanem Lionela vagyok.

*trillázó lágy zene, hullámosodó kép, ismét színesben, és a templomban*

Lionela elfoglalta helyét Magiccat mellett, én sóhajtozni kezdtem, a teremben pedig zúgolódás támadt, hogy a második váratlanul betoppant alak sem a tökélyemhez illő személy. Vagyis a vőlegény. De ekkor kivágódott az ajtó, és…

Bukk – bukkant fel megint valaki, de mivel mindenki nem figyelt, csak némi késlekedés után vették észre az ajtóban tornyosuló hat méter magas alakot.

- Na végre itt a vőlegény – hangzott fel a megkönnyebbülés egyöntetű sóhaja, én pedig Hagridot véltem felismerni a batár állatban, és neki is kezdtem, hogy visszaemlékezzek közös emlékünkre, de csak volna, mert rájöttem, hogy nincs is Hagriddal közös emlékem. Annyit mindenesetre valahonnan tudtam róla, hogy ő valójában Kisera.

Tehát ő is leült a Magiccat mellett ülő Lionela mellé, de a tömeg még bele se kezdhetett a kotkodácsolásba, máris érkezett egy újabb valaki. Na talán. Na most…

*újabb emlékképek a fejemből*

- Néz’ már mami! Mi az ott fenn? Madár? Repülő? Légballon? Szupermen?

- Nem fiacskán, az egy Viktor Krum – jegyezte meg a türelmetlen anyuka, és odébb rángatta csemetéjét, nehogy ráessen az esetlen kviddicspléjer.

Mert Viktor biza lezuttyant.

Én odarohantam szívszerelmem testéhez. Nem volt eszméleténél a drágaságom. Kétségbeesetten rogytam le mellé, és megráztam a vállát, hogy keljen fel. És azt mondtam:

- Kelj már fel!

Könnyek buggyantak ki a szemgödrömből, mialatt szavakkal próbáltam magához téríteni egyetlenemet. Ezt a cukorfalat fiút. Életem kuglófjának egyetlen piciszem mazsoláját. Az én mézesmadzagomat.

– Kelj már fel hallod? Nem hagyhatsz itt! Nem hagyhatsz itt egyedül! Ne merj meghalni, hallod? Szükségem van rád Julien… ööö vagyis Viktor. Gyerünk! Kelj fel! Mered, vagy nem mered?

E pillanatban egy hang szólalt meg a vállam fölött, félbeszakítva szívszorító monológomat.

- Üdvözlöm! Ez itt a meri, vagy nem meri. Vajon fel mer-e kelni a bolgár szeretőm, Viktor Krum, akit, ha felkel, úgy megagyalok, hogy több szeme marad, mint foga.

- Hát te meg ki vagy? – kérdeztem.

- Én Viktor szláv szeretője vagyok. Pokrivtsák Mónika. (ejtsd: pkrvtskrkssst)

És P. Mónika ejtette. Mármint Krumot. Mert a jelek szerint megcsalta. Mármint Krum Pét.

Viktor közben felkelt, és Mónika épp neki esett volna „te szemét rohadék!” – felkiáltások közepette, de Viktor védekezően maga elé tartotta a fénykardját.

- Ne bánts! Én nem is Viktor Krum vagyok. Hanem a télapó. Vagyis vicceltem. Igazándiból Belldandy vagyok.

*ennyi volt a fejemben*

A Krumnak álcázott Belldandy tehát ellépkedett a sorok között, de végül lehuppant az első sorba a Magiccat mellett ülő Lionela mellett ülő Kisera mellé, és nem pedig mellém jött az oltárhoz. Hát most sem.

Ám teljesen rejtélyes módon megint egy hatalmas alak tűnt fel az ajtóban ismét, és mindenki azt hitte először, hogy Hagrid, de nem ő volt, mert ő már bejött. Mindenesetre baromi nagy hasa volt a figurának.

- Voldemort, te vagy az? – kérdezte valaki csak úgy. (hátha beletrafál) Nekem pedig felcsillant a szemem, mert reméltem, hogy tényleg Voldemort az, gonosz hősszerelmesem.

- Igen, Voldemort vagyok – mondta Kristie –, de valójában Kristie – fejezte be igen titokzatosan Voldemort. Vagy Kristie.

- De miért ilyen nagy a hasad nagyma… vagyis Kristie?

- Hát nem tudom, de az orvos szerint 2904-es ikrekkel vagyok terhes. Valaki bizonyára mentálisan megtermékenyített.

Itt mindenki a jelenlévő Tipcára nézett, aki idegesen fészkelődni kezdett a helyén.

Azért Kristie valahogy elgurult az első sorba, és még tovább is gurult volna, ha meg nem állt volna, hogy még elmondja, hogy egyébként a múltból érkezett. Jah meg, hogy nem ő a vőlegény. Már megint. Végül elfoglalta az őt megillető helyet a Magiccat mellett ülő Lionela melletti Kisera mellett levő Belldandy mellett.

Újabb léptek, ajtónyikorgás, és ezúttal csodák csodájára két alak lépte át az agyontaposott küszöböt, ami tényleg elég megviselt volt, miután már Hagrid és Kristie is áttrappolt rajta. Talán az egyikük lesz a várvavárt?

*emlék*

Megálltam a Potter-kéró előtt. Nagyon menő volt. Arra gondoltam, hogy majd ha hozzámegyek valamelyik Potterhez, jusztis ebben a házban lakhatok. Lehet, hogy Jameshez kéne hozzámennem, mert ő hamarabb hal meg, és akkor totál enyém lesz az apacukafunda-luk. Beléptem a kecóba, de még mindig nem tudtam, hogy melyik Potterrel fogok randizni… Tökmindegy, úgyis mindkettő halálosan belém van zúgva.

Miután gondosan elrejtettem fürdőruhám zsebébe egy értékes aranygyertyatartót benyitottam. Legeslegnagyobb megdöbbenésemre mind a két szemüveges muksó ott ült a hintaszéken, és kötögettek. Volna. Ha nem tévét néztek volna. Valami tökre ismerős műsor ment. Egy csávó (aki nagyon hasonlított Gale Haroldra) épp valami bensőséges dolgot csinált valakivel, aki úgy nézett ki, mint Randy Harrison.

- Te jószagú vallabi! Ti meg miért nézitek a Fiúk, a klubbólt? Melegek vagytok?

- Nem, hanem Iorwen és Eve T Snape.

- Nah nyazsgem! – mondtam, és elmentem. A gyertyatartóval a… zsebemben. Mindenki szeme láttára.

*emlék end*

Iorwen és Eve T Snape beballagtak, és leültek a Magiccat mellet ülő Lionela mellett ülő Kisera mellett ülő Belldandy mellett ülő Kristie mellé. Mindketten. Ebből kisebb kavarodás támadt, de aztán megoldották valahogy.

Na talán a következő ember lesz az, hiszen ismét jött valaki. Egy alak, akiről már messziről is látszott, hogy szőke és kék, ezért mindenki megörült, hiszen valószínűnek tartották, hogy megjött, akire egész idő alatt vártunk.

- Miért néz így rám mindenki? – kérdezte kissé félősen az ajtóban álló srác. – Én csak egy svéd drukker vagyok. Vagy ukrán – közölte, és leült a többi vendég közé. Csalódott moraj futott végig a termen.

Csakhogy némi bizakodásra adott okot, hogy ismét feltűnt egy páros. Ráadásul egyszerre. Talán valamelyik a nagy Ő.

*nosztalgia foreva’… túl sok volt a misebor*

Régi szerelmem Perselus Piton pinceszobája felé baktattam. Oda is értem, és kinyitottam az ajtót, hogy be tudjak menni. Amikor pedig a nevezett nyílászáró feltárult, olyan látvány tárult a szemem elé, hogy hűha. Egyetlen szerelmem, legalábbis ebben a fertályórában, Perselus Piton szája vészesen közel volt a nőéhez, akire már régóta féltékeny voltam, és emiatt a bögyömben volt. Mármint a nő, és nem Perselus.

A távolság, lemértem vonalzóval, amit Persi az íróasztala bal felső fiókjában tartott, és arra használt, hogy… de ezt az infót inkább nem szolgáltatom ki, szóval -2.38 cm volt. Mármint a távolság. A nő pedig a Roxfort második legszebb csajszija volt: Minerva McGalagony. Merthogy én vagyok az első. Legszebb. A Roxfortban. Meg mindenütt.

Már majdnem nagy hűhót (ejtsd: patália) csaptam, de az a kis rüszü közbevágott a magyarázkodásával:

- Ne ijedjen meg Miss Sátán! Csak fogászati ellenőrzést tartok Sevinek. Izé Persinek. Izé Snapey profnak.

Hát ez a magyarázat nem igazán hatott meg, de mielőtt visszavághattam volna, megakadt a szemem érdekfeszítő dolgokon, a polcon.

- Darren Shant olvasol Perselus? – kérdeztem.

- Aha, Larten a kedvenc szereplőm – vigyorogta Piton.

A tekintetem tovább kalandozott az ominózus polcon, miközben láttam – bár McGalagony azt hitte, hogy nem – hogy dehoppanált*  

(* Hermione Granger megjegyzése: - A Roxfortban nem lehe … - a kedves kislány nem tudta befejezni a mondókáját, mert lecsaptam egy hallal.)

a vén lókötő, és megláttam hét baromi érdekesnek tűnő könyvet. A következő címeket viselték: Harry Potter és a Bölcsek Köve, Harry Potter és a Titkok Kamrája, Harry Potter és az Azkabani fogoly, Harry Potter és a Tűz serlege, Harry Potter és a Főnix rendje, Harry Potter és a Félvér herceg, a hetediknek pedig nem láttam a címét, mert pont ott volt előtte egy bögre Veritaserum. Piros pöttyös bögrécskében, amit én vettem Szevinek szülcsinapjára.

Ettől a látványtól megjelent a fejem fölött egy égő villanykörte, ami jól jött, mert a pincében tök sötét volt. De legalábbis félhomály. Szóval ragyogó ötletemtől vezérelve, először hat méterről belelógattam a nyelvem, hogy ellenőrizzem a forráspontot, és aztán hihetetlenül mutatós akrobatikus gyakorlatok kivitelezése után sikerült letuszkolnom a bögrét és a Veritaserumot Perszi torkán. Mire ő köpni kezdte az igazságot. De csakis az igazságot. Előtte azonban még előállt a legváratlanabb kérdéssel:

- Üdvözlöm, miben segíthetek?

Összehúztam a szemem, és úgy vizslattam a sötét ábrázatú professzort.

- Öhm… My Girl, te vagy az? – kérdeztem.

- Nem, én Larten_H vagyok – jött a felelet.

Elkerekedett a szemem, és leesett az állam, de valami szöget is ütött a fejembe.

- Fúj! És te McGalagonnyal…?

- Jah, az nem ő volt, hanem Thunder.

- Aha, értem. Te szemét dög – közöltem vele érzelemmentes hangon, nemtom miért. – Na figyu – folytattam immár érdeklődően –, a fekete macskáról jut eszembe, láttam ott egy könyvet. Mond már meg a címét, na! – mutattam rá a rejtélyes hetedik kötetre.

- Jah ez? – vette a kezébe Larten_H a könyvet. – A címe Harry Potter és a…

De ekkor berontott a szobába egy szőke nő, akit talán Kathleen-nek hívtak.

- Ide a könyvemmel – ripakodott rá Larten_H-ra, és kikapta kezéből a vaskos holmit. – Nahát Perselus – folytatta –, nem gondoltam volna, hogy megszeged a fogadalmunkat.

- Micsoda? – értetlenkedett Larten_H. – De hiszen én Larten_H vagyok.

- Jah bocs, mondta Kathleen, és csinált valamit, amitől Larten_H-nak először elhomályosult a szeme, majd ismét befókuszált.

- Á, szervusz Joanne – mondta most már Perselus.

- Na Perselus. Mit csinálsz a könyveimmel?

- Semmi közöd hozzá, amúgy is én írtam őket.

- Jó jó, de megegyeztünk – durcáskodott a nő, én pedig mindeközben semmit nem értettem az egész párbeszédből. Ami baj, mert én vagyok a főszereplő. Szóval faképnél is hagytam őket…

*nosztalgia finitó*

Azzal Larten_H meg Thunder leültek Eve T Snape mellé, aki Iorwen mellett, aki Kristie mellett, aki Belldandy mellett, aki Kisera mellett, aki Lionela mellett, aki pedig Magiccat mellett ült. Magiccat félretolta Kristie lobogó hasát, és odaszólt Larten_H-nak.

- Én azt hittem, hogy te vagy Gonosz de Szexi. De nem vagy – tette hozzá csalódottan, és magába merült.

A vendégsereg csalódott. Már majdnem egymásnak estek késsel, villával, de aztán visszafogták magukat, mert jött megint két valaki. Két tejfölhajú valaki. Ezek most már párosával jönnek?

*Trilla trilla… stb.*

Történt egyszer, hogy az aktuális pasimmal, Dracomackóval vendégségbe mentünk Weasleyékhez, mivel a két klán úgy döntött, békét kötnek. Helyet foglaltunk az asztalunknál, a háttérben a Pussycat Dolls egyik száma ment Mrs Weasley előadásában, és egy gnóm érdeklődött afelől, hogy mit óhajtanánk inni.

- Van itt pepszilájt? – kérdezte Dracocica.

A gnóm csak csettintett egyet villás nyelvével, és Draco előtt meg is jelent egy üveg pepszilájt feliratú üveg. Draco belekóstolt, megforgatta szájában, lenyelte, aztán visszahányta. – Ez nem is pepszilájt – állapította meg végül, mint a téma szakértője.

- Hé! – üvöltözte magából kikelve Lucius. – A lányom… azaz fiam pepszilájtot kért. Te valami mást adtál. Nem tisztelted őt. Nem tiszteltél engem. Háborút akarsz? Megkapod!

Azzal heves fogvicsorogtatás közepette felkapta a tányérját, és az egész fokhagyma levest Mr Weasley szóhoz sem jutó pofájába hajította. Az érintett félen olyan döbbenet lett úrrá, melyet csak a hajadról a tarkódba csöpögő forró fokhagymaleves érzése tud kiváltani, és egy lityi tejföllel nyakon borította a két Malfoyt. Meg még meghajította egy egész tál spenóttal feleségét, hogy az abbahagyja az éneklést. Csakhogy az asszonynak a spenóttól erős lett a hangja, mint Popeye, így még jobban rázendített, hogy majd megsüketültem.

- KAJACSATAAAAA! – ordítozta még ráadásul valami jelentéktelen mellékszereplő, én viszont igyekeztem megőrizni józan eszemet a nagy kavarodás közben is, és azt mondtam:

- Emberek! Viselkedjünk felnőtt módjára! Etiópiában éheznek… - magyaráztam, de hirtelen feltűnt valami furcsa. Odafordultam pici szívem akkori választottjához.

- Draco, hiszen te lájtot kértél. Csak nem fogyókúrázol? Csak nem Jan Collie vagy? – kérdeztem összehúzott szemmel.

- Na jó, tényleg Jan Collie vagyok – vallotta be Draco pironkodva, én meg teljesen meg voltam elégedve magammal, merthogy rájöttem Draco nagy titkára, és nem arra, hogy transzveszcica, hanem arra, hogy ő Jan Collie. De valami még mindig nem stimmelt.

- De hát Jan Collie? Akkor neked Lucius az apád?

- Jah nem, ő nem az apám, és még csak nem is Lucius, hanem Alena.

- Hé! – ragadta fülön Alena Jan Collie-t, és ráripakodott. – Gyere csak fiacskám! Most megbeszéljük, hogy mit nem szabad elmondani, ha vendégségbe vagyunk. Mint például azt sem, hogy én Lucius vagyok, és Alenaként beférkőztem az adminok közé. Hupsz.

És távoztunk, de még épp hallottam, mikor Ron azt mormolja Jan Collie-ra nézve:

- Micsoda dinnyefejű tirpák…

*trilla vissza izé*

Még két lehetséges vőlegény jelölt ugrott, Jan Collie és Alena pedig hanyag mozdulattal letörölték hajukról a tejfölt, egy vendég pedig kihasználva az alkalmat, alájuk tartotta lángosát. A párocska aztán leült a Magiccat mellett ülő Lionela mellett ülő Kisera mellett ülő Belldandy mellett ülő Kristie mellett ülő Iorwen mellett ülő Eve T Snape mellett ülő Larten_H mellett ülő Thunder mellett ülő Thunder mellé.

A tömeg a várakozás unalmának elűzésének érdekében belekezdett egy élő piramis felépítésébe. A terv meghiúsult, mert benyitott valaki, akit én egyből felismertem, és eszembe jutott róla…

Slattyogtam éppen öreg barátom, és szerelmem irodája felé. Kopogtam kereken kilenc egész hatvanhárom századot, és benyitottam. Dumbledore épp valami fehér port szippantott fel. Az orrán keresztül. Mikor végzett a művelettel, így szólt:

- Csá kiscsaj! Mija pálya? Te miben nyomod? Én citromporban. Ez az új felhasználási módja, de tök komolyan.

- Tényleg? Na ne mond Dumbi! Látom ám a szemüveged alatt, hogy röhög a szemed.

- Nem Dumbi! Kitaláltam magamnak egy új nevet Frozikám. Mostantól Dumbó leszek, de frankón. De dzsuker! Né’ má’! Annak a felhőnek olyan alakja van, mint egy pattogatott kukorica darabka tetejének… – lelkendezett az öreg.

- Akkor ezentúl így szólítsalak? – szakítottam félbe.

- Nem. Be kell vallanom valamit. Térdelj le Harry. Úgy értem Eufrozina. Vagyis ülj le.

Én leültem, Dumbó vagyki pedig tovább beszélt.

- Most elmondom neked, amit már öt éve el kellett volna mondanom. Én nem Dumbledore vagyok. Hanem valójában Enahma…

*vége szakadt az emléknek, ami kár, mert így már nem láthatjuk, amikor Dumbó előveszi a mazsorett pálcáit, és balettozni kezd.*

Enahma odabukfencezett az első sorhoz, és leült. Na ki mellé? Hát a Magiccat mellett ülő Lionela mellett ülő Kisera mellett ülő Belldandy mellett ülő Kristie mellett ülő Iorwen mellett ülő Eve T Snape mellett ülő Larten_H mellett ülő Thunder mellett ülő Jan Collie mellett ülő Alena mellé.

Már mindenkiről lehullt a lepel, aki a vőlegényem lehetett volna. Kivéve egyvalakiről, mert bejött egy lepel. Ami még nem hullt le. Siriusról.

Meg is kérdeztem: - Sirius te vagy az?

Aztán My Girl megint alkotott, és lehullasztotta a leplet. A lábával. A lepel alól előbukkant egy nagy fekete kutya.

Meg is kérdeztem: - Sirius te vagy az?

- Nem az csak a kutyám – hallatszott egy hang bizonytalan irányból.

Meg is kérdeztem: - Sirius te vagy az?

- Igen, én.

- De hát te meghaltál, nem?

- Jah de – mondta a hang, és belépett a templomba Sissy. És leült a Magiccat mellett ülő Lionela mellett ülő Kisera mellett ülő Belldandy mellett ülő Kristie mellett ülő Iorwen mellett ülő Eve T Snape mellett ülő Larten_H mellett ülő Thunder mellett ülő Jan Collie mellett ülő Alena mellett ülő Enahma mellé.

Szóval már minden szék megtelt, de ki lesz akkor a vőlegény? Már kezdtem elszontyolodni, amikor Jan Collie megérezte a helyzet tragikumát, és a segítségemre sietett ez a jótét lélek.

- Majd én segítenek neked vőlegényt keríteni – szólt.

- Tényleg? – kerekedett el a szemem. – De jó fej vagy! Leszünk barátok?

- Persze. Sőt feleségül is veszlek.

- De ő nem is szőke és kék – harsogta a gyülekezet.

- De igen az vagyok – mondta Jan Collie, azzal lekapta parókáját, meg a szemét, és csakugyan már szőke volt és kék. Mindenki mondta, hogy hű, meg gyá, én meg örültem, hogy végre kezdetét veszi a szertartás.

Ám ekkor berontott valaki, aki nem volt más, mint Sötét Leokádia.

- Megcsaltál Mordonnal, Ronnal, Hagriddal, Krummal, Voldemorttal, James-szel, Harryvel, Lucius-szal, Dracóval, Dumbledore-ral és Siriusszal. Ezt még elviselném, de hogy tehetted meg a legjobb barátnőmmel Jan Collie-val?

- Mi? Jan Collie neked is a legjobb barát…? Hé! Jan Collie lány?

Kezdtem már elfáradni szellemileg a nagy izgalmak közepette, erre azt láttam, bizonyára, mert túl sok citrompor keringett a levegőben, hogy mindenki lezipzárazta emberi bőrét, és ráknépség lett. Kivéve Thundert, aki hablegény. Megdörzsöltem a szemem, és kiderült, hogy csak képzelődtem, mert elcsatangolt az agyam.

Kezdtem már kétségbeesni, hogy ki lesz a vőlegény. Pásztázta szemem végig a tömeget, és megakadt a svéd drukkeren. Vagy ukránon. Elmosolyodtam. És smároltunk.

EPILÓGUS

Az esküvő fantasztikusra sikeredett, a talpalávalót Mrs Weasley szolgáltatta, a gyűrűt II Sátán Eufrozina gyomrából szedtem ki. Csak az okozott kisebb riadalmat, mikor betámolygott Mr Weasley is, aki olyan büdös volt a fokhagymától, hogy mindenki elmenekült a közeléből. Még ő is. Aztán a fokhagymabűztől azt hittük, hogy jön a Kraken, de kiderült, hogy csak Tunyacsáp az, aki felmászott a hajóra, amin a templom volt, és klarinétozni jött Mrs Weasley mellé. Közben valamikor Writ is betámolygott, és hozott magának egy széket, de nem lett volna rá szükség, mert Sissy kiment pisilni. Kifulladásig roptuk, aztán pedig nászéjszakáztunk, azt már csak kettesben az újdonsült férjemmel, aki mellesleg a legjóképűbb, és legintelligensebb, meg legtutkerájosabb volt az egész bagázsból.

10 ÉV MÚLVA, vagy mégkésőbb, de mindenképpen a nagyon távoli jövőben, vagyis még egyáltalán nem biztos, hogy mindez így történt, mivel jósolni nehéz. Még nekem is:

Mordon elment a McNamara & Troy-hoz, megműttette sebhelyes arcát, és szépségkirállyá választották. Majd maga is kitanulta a mesterséget, jelenleg saját sebészeti klinikáját vezeti.

Ron először anyja menedzseléséből tett szert zsíros kis vagyonra, majd elküldtem egy hosszú utazásra, hogy ne is lássam. Az űrbe.

Krum összeházasodott P. Mónikával, és boldogan éltek, amíg el nem váltak.

Hagrid csatlakozott Mrs Weasley és Tunyacsáp formációjához, mint balettozó háttértáncos.

Voldemort megszülte a sok gyereket, megalapította a merengőt, és ő lett mindenki jóanyja. Természetesen 0 év múlva, mivel a múlthoz képest, az neki most. Nagyjából…

Később a szeplőtlen fogantatásra hivatkozva Dr House tanácsát követve vallást alapított. A Krisztizmust.

Harry és James közösen apja-fia jellegű pornó céget alapítottak, a filmekben pedig kizárólag pasikat szerepeltetnek.

Piton végül visszavette a szerzői jogokat Kathleentől és Joanne-től is, és meggazdagodott a Harry Potter kötetekből, miközben együtt nevelgette McGalagonnyal közös gyerekét, aki feltűnően hasonlított Tipcára.

McGalagony lelépett Pitontól, és skótdudásként beállt Tunyacsáp mellé, hogy kiegészítse a bandát.

Dumbó hátizsákkal bejárta Nyugat-Európát, és megalapította hatalmas citrompor üzemét. Aztán tragikus, és rejtélyes körülmények között elhunyt, miután Lucius letuszkolt a torkán két kiló citromport.

Lucius Dumbó halála után rátette kezét a citrompor üzemre, és még több pénzt halmozott fel. Alteregója továbbra is beépített emberként dolgozik a merengőnél, és szállítja a hasznos infókat.

Leokádia férfivá operáltatta magát Mordonnal, és összejött Jan Collie-val, majd adottságait kihasználva főszerepet vállalt Harry és James egyik filmjében, melynek forgatókönyvét Zel írja…kivéve, hogy nem így történt, de azért mindegy.

Jan Collie nyitott egy tetováló szalont, miután befejezte karrierjét vécésnéniként, majd harminc évesen elhunyt, amikor álmában megtámadta egy csapat tőmondat.

Jan Collie. Nem szereti. A tőmondatokat.

Sirius varrodát nyitott, ahol főként függönyöket készítenek, legalábbis ezt állítja.

Lupin… ki az a Lupin?

Én a svéd vagy ukrán drukkeremmel tengettem mindennapjaimat, akinek egy élethű Jan Collie fejet tetováltattam a mellkasára. Később klónozásba fogtunk, és lemásoltam magam tizenhárom példányban, hogy minden adminnak jussak. (Aztán ki tudja, melyik énem maradt a kis férjecském mellett, és melyik nézett új kalandok után ^^) Utána természetesen és smároltunk.

VÉGE