Ventillátor

 Írta: Sátán Eufrozina

Két beszívott, őrült mágus a világ megmentésén fáradozik. Enyelgés jó, Lucius piros, de mi ez a sok macska???

- Szappanozd be az hátam.

- Miért nincs rajtad zokni?

- Hát mert nem vettem föl. – És már a hátamat szappanozta a tusfürdővel. A szejelmem Draco.

- Nem zavarok? – hallik egy hang valamerről.

- Nem, csak épp pucérak vagyunk, ha nem gond – közölte, aki a haját kibontva hordta. Nem szerettem. Így a haját, de őt nagyon.

- Jah, nem – nemellenkezett a másik, aki viszont gumival. És akkor bejött. Őt én kezdtem szappanozni a haját a samponnal, mert csak úgy.

Jó volt.

Kopogtattak.

De nem akart ki menni belőlünk senki sem.

- Döntsük el kő-papír-ollóval – ajánlkozott Harry, és elővett egy papírt, de nem bizonyult gyorsnak, mert Draco akkorra már leütötte egy kővel. Nem nagyon, csak egy kicsit, hogy ne legyen púp a fején, csak kicsi.

Én fogtam ollómat, és igazítottam kicsit a séróján, míg Draco nyitotta az ajtót.

- FROZIIIIII!!!! – ordította az ajtó mellől, és én meghallottam. Felvettem a szalmakalapom, hogy ne tűnjek alulöltözöttnek, és kimentem.

- Ki keres? – érdeklődtem meg.

- Senki.

- Akkor miért ordítottál?

- Nem tudom.

Nem értettem, de annyiban hagytam, mert Dumbledore állt az ajtóban.

- Eufrozina, téged kereslek – vágott oda elém, és könyörgő szemeit reám szegezte. Aztán máshova. Össze-vissza cikázott a szeme. Egy időre megpihent a mutáns csigáimon, aztán szaladt az ízlésesen berendezett szobában 3 kört, és lezuttyant a szófára. De sajnos ott tanyázott már a macskám is III. Sátán Eufrozina, és tragikus körülmények között kilapult.

- Mit akarsz? – kérdeztem az ősz hajú mágust, mire ő nekikeseredetten előkapott egy laposüveget a csizmájából, és megdörzsölte.

A helyiséget sárgászöldespirosaskék fény árasztotta el, és aztán halk pukkanások közepette, és enyhe bűzzel kísérve felbukkant egy másik ősz hajú valaki.

Ez az emberke is öreg volt és ösztövér. Helyet foglalt ő is az egyetlen szabad ülő alkalmatosságon, vagyis Dumbledore mellett, éppeg IV. Sátán Eufrozinán landolva. Nyekkent nyikkant, és kipurcant. Mármint a macska.

Mi visszamentünk Dracóval zuhanyozni, mert megelégeltük, hogy na most egyikük sem szól egy szót se, hanem ottan rejtélyeskednek, és megpróbálnak olyan arcot vágni, mintha ők lennének itt a zsenik, és mondjuk legalábbis meg tudnák magyarázni, hogy lehet úgy iszapbírkózni, hogy nem lesz trágyás a hajad. De tudtam, hogy erről szó sincs, mert nem voltak ám ők olyan bölcsek.

Harry addigra kinyitotta a szemét, Draco meg ráripakodott:

- Na tápászkodjál!

- Jól van na – mondta, és elsomfordált.

Kicsit szontyi lettem, mert tetszett a zuhizás hárman, de nemsokára még jobban el lett véve a kedvem, mert hívattak az öregek.

Komolyan mondom, az ember lányának már a saját lakásában sincs nyugalma. Na mindegy, azért odamentem pörlekedni velük, de Dumbledore a szavamba vágott.

- Nos úgy gondoltam, már elég hatásszünet eltelt, szóval elmondanám miért is vagyok itt. A segítséged kell Eufrozina.

- És az enyém is? – érdeklődött Dracóm, és mikor Dumbledore a fejét rázta, már le is akart lépni, de e tettét megakadályozta a nyolc kiló macskaalom, amit a fejére borítottam úgy cakkompakk.

- Na jó akkor maradok – hangzott a kupac aljáról valami hörgölődés, én meg elkezdtem meghallgatni, mit akarhat végre a prof.

- Szóval a lényeg…

- Nyári napnak alkonyulatánál, megállék én a kanyargó… - kezdett rá a másik aggastyán, aki nem Dumbledore volt, hanem a másik, de nem tudta befejezni, mert Dumbledore lecsapta a golfütőjével.

- Fogd már be! Megmondtam, hogy ne vágjá’ közbe, ha én beszélek Gandalf.

- Ki az a Gandalf – kíváncsiskodtam, mire a vén Dumbledore az ájult öregember felé bökött a golfütővel, és kiszúrta a szemét.

- Jajj bocs! – mondta, és próbált úgy tenni, mintha mise történt volna. – Ámen – mondta ezt a szándékát megerősítendő.

- Szóval úgy vélem, felfedezted lányom – fordult hozzám immár minden figyelmével odakoncentrálva rám –, ez a barátom itt, akit Gandalfnak hívnak egy kis bajon esett át.

Ez mondjuk nyilvánvaló volt, merthogy véletlenül hiányzott a fél szeme, de úgy sejlett nekem, hogy Dumbledore ennél többre akart volt utalni. Szóval úgy folytattam, hogy:

- Mi van? – értetlenkedtem, de ekkor berontott a szobába egy lángoló fejű valaki, és azt mondta:

- Hé ez az én szerepem.

- Mi?

- Hát az értetlenkedés – artikulálta Ron.

- Jah, akkor bocs – mondtam, és onnantól kezdve úgy tettem, mintha vágnám a témát, pedig közbe meg egyáltalán nem is érdekelt, miről karattyol Dumbledore.

Annyit azért felfogtam, hogy Dumbledore arra próbált utalni heves gesztikulálással, hogy a társának nincs ki egészen mind a négy, de mondta, hogy most ne ezzel törődjek, az a téma majd később lesz napirenden, hanem odaadott nekem egy pergamentet.

Azon ez állt:

Harry és Ginny gyereke, Fleur, visszamegy az időbe és összejön Tom Denemmel. Így Fleur és Voldemort lánya lesz Hermione Granger, és ő előreugrik az időben, hogy egy osztályba kerülhessen Harryvel, mert meg akartja akadályozni Voldemort halálát. Luna és Neville fia Percy aki szintén az időben rohangászik, teherbe ejti Pansy Parkinsont és gyereke lesz, akit Minervának keresztel, később belőle lesz McGalagony. Ő és Hermione leszbikus társkapcsolatban élnek és örökbe fogadnak egy gyermeket, akinek Lupin az apja. Ez a gyerek Tonks és neki lesz egy testvére Piton. Na mármost, Tonks és Krum is összejön, és a fiukat Albus Dumbledore-nak, lányukat Mollynak hívják, aki később hozzámegy Arthur Weasley-hez. Arthur félrelép egy óriásnővel, így lányuk, Olympe Maxime félóriás lesz. Aki persze később hozzámegy Hagridhoz, de csodával határos módon fiuk normális gyerek lesz és valamilyen külső erő által vezérelve Lee Jordannak keresztelik. Ginny megcsalja Harryt Lee-vel, és ikrei születnek, Fred és Gerorge. Fred Lavenderrel, George pedig Petunia nénivel jön össze. Fred és Lavender gyereke Vernon bácsi, aki majd köztudottan feleségül veszi Petuniát, de Dudley-n kívül egy másik gyereke is lesz: Lily Evans. Lucius összejön Lilyvel, és Sirius lesz a gyerekük. James pedig, valamilyen rejtélyes okból kifolyólag Lucius testvére. Ekkor jön a képbe a jóképű Draco Malfoy, aki villámgyorsan átlátja a helyzetet és észre veszi, hogy nem minden szereplő van itt megemlítve, és néhány család talán nem is kapcsolódik egymáshoz, ezért ő is elkezd ugrándozni az időben, és mindenhol „segít” egy kicsit a hölgyeknél, így olyanok is születnek, akik a könyvben benne vannak, csak itt nincsenek megemlítve, így hát Draco lett mindenkinek az őse, meg minden, és mindenki mindenkivel majdnem kapcsolatban van.

Hát ez elég bizarr volt, és már végképp nem értettem, miért kellek ehhez én, ezért Dumbledore felvilágosított.

- Szóval a pergamenből kiderül, hogy tulajdonképpen mindenki mindenkinek a rokona, amiből egyenesen az következik, hogy senki senkivel nem szexelhet, mert akkor vérfertőzés. De itt vagy te! Te, aki kivétel vagy, mert te vagy az egyetlen olyan ember az emberiségből, akinek a neve nem szerepel ezen a családfán. Tudod, mit jelent ez?

- Mit? – kérdeztem meg illedelmesen, mert tudtam, hogy ezt kell kérdeznem.

- Azt, hogy neked és Dracónak kell benépesítenetek a földet – közölte drámai hangon hosszúszakáll. Mert Dumbledore-nak ez volt az indián neve.

- De hát akkor ennek Dracóhoz is köze van, nem? – állapítottam meg éles eszemet megcsillogtatva, és ráböktem a halom alom halom alól éppen kikászálódó szívszerelmem felé.

- Hát, igazából el kell mondjam neked, hogy…

- Hús, csábító hús, comb, bélszín és felsáv; hívj tetemre már, s lásd, rossz kedvem elszáll; jó porhanyós mammutláb, az volna a csúcs… - nyekeregte a Gandalfnak nevezett úriember zengő bariton hangján, de nem tudta folytatni, mert Dumbledore betömte a száját Hagriddal, aki a fene tudja honnan került már megint elő.

- Szóval az a fiatalember ott, akire te most azt hiszed, hogy ő Draco, mert valóban egészen megtévesztően hasonlít rá, na az valójában nem Draco, hanem valaki, aki megtévesztően jól felvette az alakját, hogy a megtévesztésig hasonlítson rá.

Vártam, hogy folytassa, de nem tette, ezért megfenyegettem egy gereblyével, és akkor már hajlandó volt beszélni, és elmondani, hogy valójában ki ha nem Draco az a nem Draco, ami engem nagyon érdekelt, mert azért mégse mindegy, hogy kivel zuhanyzik együtt az ember.

- Szóva ő…

- Rózsabimbó löveged, az ágyamig követett, belém akadt tövised, nahát ilyen rövidet! – szavalta Gandalf, mert végtére is sikerült kiköpnie Hagridot, aki ezután sértetten meghúzta magát egy akváriumban, és szórakozottan számolgatni kezdte a pöttyöket a kosárlabdámon.

- Na most már aztán ebből elegem van, mondta Dumbledore, és kiviharzott a mellékhelyiségbe, ki tudja miért. De nem sokára hatalmas sajnálatomra megtudtam, de ezt később…

Gandalf meg odament Ronhoz, aki még mindig az ajtófélfának dőlve vakargatta a bal fülcimpáját, és szonettet kezdett zengedezni hozzá.

- Az vagy nekem, mint testnek a kenyér, s tavaszi zápor…

Ron már épp azon volt, hogy meghatódjon, és könnyeivel küszködve szerelmesen valljon Gandalfnak, amikor valamelyik ablak felől valami ragadós indán behintázott Maugli, akit Pókembernek hívtak, és szkanderozni kezdett az időközben begördeszkázó tinkywinkyvel, és nem is zavartatták magukat attól, hogy ezalatt egy unikornisrajzás is áthaladt a házon, teljesen és tökéletesen elgázolva V. Sátán Eufrozinát, kint pedig Jack Sparrow énekelte a yohót.

A konyhából is bizarr zörejek szűrődtek át, mire benéztem a ciánzöld helyiségbe, és azt kellett látnom, hogy Lucius és Hugh Lauri azon versenyeznek, hogy melyikük tudja kiszívni hamarabb a golyóstoll végén át a tintát.

Szóval elég nagy lett már a káosz, és a hangzavar, mert még mindig kántált ám Gandalf is. Draco, aki nem Draco felfogta a helyzet tragikumát, és úgy döntött megeteti a mutáns csigákat, hogy véget vessen a kibontakozó akciójelenetnek, ami azzal járt, hogy mindenkit behajigált a ketrecükbe, kivéve minket. Engem, és saját magát. Meg Luciust és Hugh Laurit, mert ők a konyhában voltak, és odáig nem ért el az igazság hosszú karja. Azaz Dracóé, aki nem Draco volt.

Csakhogy addigra épp befejezték a tintaszívást, és Lucius didalmittasan felkiabált, hogy:

- Ha, ha győztem! – bugyborékolta, miközben a zöld tinta patak csurgott ki a szája szegletjénél, de Hugh Lauri csak hűvösen annyit mondott errefel:

- Köpök rád. – És tényleg leköpte Luciust a szájában levő tetemes piros tinta mennyiséggel. Így aztán Lucius arca csupa piros tinta lett, amit az egyik rövidlátó csiga vérnek fogott fel, és ezért a látványtól bevadulva rögtön átszökkent a ketrec kerítésén, és beszipkázta Luciust is. Így csak Hugh Lauri maradt, akit nem evett meg a csiga, mert olyan savanyú volt, hogy azt meg ő nem szereti.

Szóval mire Dumbledore visszatért a mosdóból, nagyjából helyre állt a rend. Dumbledore még azt sem vette észre, hogy öreg barátja Gandalf eltűnt, mert egyébként is furán viselkedett most már ő is.

- Te megint beszívtál Dumbledore? – kérdeztem az öreget, de ő csak vigyorgott, és vigyorgott, míg végül habzani kezdett a szája, fennakadt a szeme, és összeesett.

Ekkor betwisztelt John Travolta, és bazinagy fecskendőt vágott a mellkasába a vénségnek, mire az rögtön kijózanodott állapotba került a citrompor hatása alól.

- Na akkor elmondanám, amiért jöttem – folytatta végre a kissé őrült professzor, miközben Nem-Draco-Draco egy jól irányzott ballábas rúgással John Travoltát is a csigák ketrecébe csavarta, azok pedig szörcsögve felzabálták, és végre közölte, hogy ki is Draco ha nem Draco.

- A neve – közölte – pííííííííííp. ***

- Komolyan? – esett le az állam, és teljesen megdöbbentem tényleg.

- Jaja. De segond, mert azt is tudjuk, hogy hol van az igazi Draco.

- Na hol? – És már nagyon vártam a választ, mert ugyanis most hogy már tudtam, hogy ez ki, azért hiába nézett ki egyformán Dracóval, azért mégiscsak fura lett volna. Vagy nem, de azért izé.

- Hát itt. Itt a házban – nyögte ki nagyvártatva hosszúszakállú feljebbvalóm. Erre én körülnéztem, de nem láttam senkit pííííííííííííp –n kívül, leszámítva Hugh Laurit. Aztán fura dolog történt, amit majd csak később írok le, mert most elképesztően megéheztem, és tojásra olvasztott kenyeret kell csinálnom.

---a szerző tojásra olvasztott kenyeret csinál--- **

Visszatérve, miután belaktam, folytatva gondolatmenetemet ebben a mesében, szóval a pasi teste bugyborékolni meg pezsegni kezdett, és akkor ott már nem is Hugh Lauri volt tényleg, hanem kinőtt a mesterien lerakott laminált padló közül az én imádnivaló kis Dracócskám, VI. Sátán Eufrozinát meg bedarálta a ventilátor, de úgy döntöttem a Dracós eseményvonulat jobban leköt.

- Na látod Frozi? Minden megoldva. Akkor nem gond, ha nektek kell újra benépesíteni a földet?

- Dehogy gond! – nyekegtem, és smároltunk…

** aki nem érti az elnevezésben a logikát, az írjon mélt, kérdezze meg, és elmagyarázom. És nem, nem bundás kenyér… közel sem…