Szenvedélyek fröcskölő olajában

írta: TaBoo
figyelmeztetés: SLASH, túlfűtött erotika, szereplő halála

Rántotta kéjesen hevert el a tiszta fehér tányéron, szétvetett, sárgán csillogó tagokkal. Egész megjelenésében kívánatos volt. Ő maga sosem járt sehová, mindig csak hozták-vitték, de amerre csak megfordult, mindenhol kiéhezett szempárok kísérték. 

Azon az estén nem volt rajta semmi egyéb csak egy könnyű kis őrölt pirospaprika, ami egészen átvette testének finom domborulatait. Várakozott. 

Időnként erőt vett rajta a kétségbeesés, hogy eljön majd a perc, mikor teljesen kihűl, s nem lesz más belőle, mint egy tányérnyi kiszáradt mócsing. Kezdte feladni a reményt. Nem fog eljönni… 

Ám a legreménytelenebb pillanatban, ismerős hang lengte a be a helységet. Sistergő hang, mely a sóvárgó legapróbb alkotó elemeiig hatolt. Rántotta beleborzongott a kellemes zajba, nem is oly rég, még ő is élvezte a csapongó, pezsgő élet szépségeit, a fakanál lendületes mozgását magában. Oh, igen. Micsoda emlékek… 

Mikor a külvilág zaja elhallgatott, végre saját szemeivel (?) is láthatta azt, aki után egész este vágyott. Sonka volt az. Húsán gyöngyöző olajcseppek, csak úgy szikráztak a lámpafényben 

Soha nem látott ennél férfiasabb izomrostokat, ilyen kemény, mégis vékonyra szelt izmokat. A Rántottát fedő élénkpiros paprika, barnába fordult az izgatott test kipárolgásaitól. Egy másodperc töredéke volt csak, de mintha évek lettek volna, míg a sütőlapátról átsiklott a tányérra, és akár egy finom szövésű pokróc, ráborult. 

Másodperceken át feküdtek így tétlenül, élvezve egymás közelségét.
- Sonka… - lehelte – Istenem, milyen forró vagy!
- Csak a te tojásaid tudnak engem így feltüzelni! Rántotta, úgy kívánlak! – suttogta, de közben már tudta, hogy nem tarthat soká ez az idillikus állapot. 

Hamarosan hideg evőeszközök nyársalják fel őket, fogak őrlik fel vágytól tüzes testüket… De egy rövid pillanat erejéig egymáséi voltak…

~Vége~

vélemény!!