!Vigyázat: SLASH! és 16os korhatár! látom ám, hogy hányévesvagy!

Harry és Draco némán és durcásan baktattak a kihalt folyosón. Mindkettő a másikat okolta a történtekért. Épp a Griffendél-Mardekár meccsen voltak túl, és Harryék nyertek. Ekkor persze szokás szerint Draco felkapta a vizet és összeverekedtek Harryvel. Sajnos ezt McGalagony is látta, így hát büntetőmunkára küldte a fiúkat.

- A te hibád Potter! –morogta Draco.

- Dugulj be Malfoy! Különben is nem tudom ki ugrott rám csak azért, mert mi nyertünk. –vágott vissza Harry.

- Ajj! Miért pont a kastély másik végébe kell mennünk?

Harry ebben egyet értett a fiúval, de nem szólt. Észrevett viszont egy ismerős faliszőnyeget.

- Azt hiszem itt rövidebb –mondta bizonytalanul a szőnyegre mutatva.

- Helyes, akkor itt megyünk –parancsolt határozottan Draco és felcsapta a faliszőnyeget. Egyszerre furakodtak be a kis átjárón és Harry egyszer csak azt érezte, hogy eltűnik a lába alól a talaj. Elkezdett zuhanni a mélybe Dracoval együtt és csak zuhant és zuhant… aztán egyszer földet ért. Hallotta. Maga mellett Draco puffanását is. Felnézett és csak egy pici kis fénylő lyukat látott, amin keresztül beesetek ide. A jelek szerint egy gödörbe érkeztek, ám ez a gödör valahogy túl szabályos volt. Az alapját, egy tökéletes formájú, szabályos kör adta, falai is hibátlanul simák, és egyenesek voltak.  Tanácstalanul a mardekáros fiúra nézett, de ő is épp olyan tehetetlen volt, mint Harry. Megpróbált felküldeni egy piros szikrát a levegőbe, és már-már úgy tűnt, hogy a fény kijut az árokból, ám nyílásnál hirtelen visszapattant a gödör fenekére.

- Ez is a te hibád Potter! –szitkozódott Draco.

- Jaj Malfoy, ne legyél már ilyen beszari! Ez csak egy gödör! Egy csomó varázslatot tudunk, biztos mindjárt kijutunk. Vagy ha nem, akkor értünk jönnek.

 - Jobb, ha megtisztítod a szemüveged Potter! A szikra is visszapattant! Tehát ha te valamilyen csoda folytán repülni tudnál, akkor sem tudnál kimászni innen, hanem ugyanúgy visszapattannál, mint ez a piros kis szikrácska.

- Ó, igen? És ezt honnan tudod? Ez is feketemágia? Ezt is Voldemorttól tanultad Mr. Ifihalálfaló? –csattant fel Harry dühösen. Utálta, hogy ez a beképzelt mardekáros folyamatosan kioktatja.

- Ne merészeld a szádra venni a Sötét Nagyúr nevét! –fenyegetőzött lángoló szemmel Draco, és már elő is vette a pálcáját, de aztán nyugodtabb hangon folytatta –Ha nem tudnád, Potter, ez az Idő Árok.

- Idő Árok? Az mi?

- Apám mesélt róla, hogy létezik egy olyan gödörféle a Roxfortban, ami pontosan hét napra csapdába ejti az embereket. Semmilyen kiút nem létezik, csak ha letelik az egy hét.

- De valaki biztos jár ere, nem? Csak meglátják, hogy itt van egy tíz méteres gödör és benne pedig mi. –érvelt kétségbeesetten Harry.

- A valaki van benne, ez a gödör láthatatlan. Mellesleg, amíg itt letelik az egy hét, odakint csupán egy perc telik el. –válaszolt elkeseredetten Draco.

- Akkor most egy hétig össze vagyunk zárva?

- Örülök, hogy végre rájöttél Potter.

Harry megsemmisülten lerogyott a földre. Egy hétig csak Malfoy társaságában. Beleborzadt a gondolatba. Felnézett a mardekáros fiúra. Az épp egy fehér vonalat húzott a gödör közepére.

- Jaj, Malfoy, ne gyerekeskedj már! –szólalt meg ingerülten. –csak kibírunk egy hetet együtt.

- Oké, rendben. De aztán nehogy megtámadj éjszaka! –fenyegetőzött a szőke fiú. –Csak azért nem öllek meg most, mert a Sötét Nagyúr élve akar, mivel… -itt elharapta a mondatot, majd ügyetlenül befejezte –mivel a Sötét Nagyúr maga akar végezni veled.

Harry tudta, hogy eredetileg nem ezt akarta mondani, de inkább nem faggatózott, mert úgy sem tudna kiszedni semmit a fiúból.

Ezután tüntetően egész nap nem szóltak egymáshoz. Harry teljesen belemerült gondolataiba. Ha lenne nála Veritaserum, gond nélkül kifaggathatná a fiút a Voldemorttal kapcsolatos dolgokról. De így tejesen tehetetlen volt, és nem tudott hasznot húzni a kényszertársaságból. Felvetődött benne a gondolat, hogy esetleg beszélgetni kezd Dracoval és így talán elkotyog valami kis apró titkot. Így, szavak nélkül telt el a második nap is, tehát, már csak öt napot kellett kibírnia a mardekáros fiúval. Úgy döntött, megpróbál beszélgetést kezdeményezni, hátha Draco elejt egy-két megjegyzést, ami hasznos lehet számára.

- Hé, Malfoy!

- Mit akarsz Potter? Nem bírod ki, hogy egy napig befogod azt a bazi nagy pofádat?

- Állj már le Malfoy! Te meg nem bírsz ki egy napot anélkül, hogy bele ne kötnél valakibe? Tudod, mi vagy te, Malfoy? Egy görény! Nem csoda, hogy három évvel ezelőtt Mordon is azzá változtatott! Biztos észrevette a hasonlóságot.

Draco nem válaszolt csak dühös képpel előhúzta pálcáját, amint Harry hátat fordított. Harry nem hallotta magát az átkot, viszont tökéletesen érezte a hatását. Úgy érezte, mintha az összes belső szerve össze-vissza tekeregnie, hogy belülről szétfeszítse őt. Lerogyott a földre és tehetetlenül fetrengett. Aztán egyszer csak megszűnt a szörnyű kín. Nem étezett semmit. Nem látott ás nem hallott. Minden elsötétült…

*

Kinyitotta a szemét de aztán gyorsan visszazárta. Borzasztóan hasogatott a feje. Újra kinyitotta a szemét és körül nézett. Először semmire sem emlékezett, aztán hirtelen eszébe villant az Idő Gödör, és hogy Draco megátkozta. Nagy nehezen felült az ágyban és körülnézett. A másik fiú éppen őt figyelte.

- Bocs. –morogta, de egy cseppnyi megbánás sem volt a hangjában.

- Mennyit aludtam?

- Egy napot. Pontosabban egy kicsit kevesebbet.

Harry mát épp felcsattant volna, de inkább visszafogta magát, Nem akart még egy ehhez hasonló átkot. Ezért inkább kultúráltabb módszerhez folyamodott: Beszélgetést kezdeményezett.

- Ööö… mi újság veled mostanában? –kérdezte esetlenül.

- Mi van?

- Nyugi, csak tudod, beszélgetni próbálok. Elvégre itt leszünk még egy csomó ideig, szóval valahogy ki kéne bírnunk.

- Ja, értem. Oké. Veled mi újság?

- Hát, semmi különös. Tervezgetem Voldemort elpusztítását, megpróbálom felfogni, hogy Ron és Hermione együtt járnak és…

- Granger meg Weasley járnak? –szakította félbe Draco.

- Ühüm. Nem sokkal év vége előtt jöttek össze.

- Mondjuk lehetett sejteni, hogy egyszer csak összejönnek. Vagy Weasleyvel, vagy veled.

- Velem?

- Aha. Folyton együtt lógtok így hárman és a suliban mindenféle pletykák terjengnek. Olyat is hallottam már, hogy te meg Weasley vagytok együtt.

- Hogy én és Ron? –hüledezett Harry. Nem is sejtette, hogy iskolatársai ilyeneket is kitalálnak.

- Ja. Néhányan azt gondolták, hogy meleg vagy és csak azért jártatok Changgel, hogy véget vess a pletykáknak.

- De hát ez nem igaz! Én nem vagyok meleg! –csattant fel mérgesen. Tényleg nagyon tetszett neki régebben Cho. –és Choval azért szakítottunk olyan hamar, mert folyton Cerdricre gondolt.

- Hát ezek a csajok már csak ilyenek. –általánosított vigyorogva Draco. 

- Miért, te is ki vagy bukva?

- Hát, ja. Pansy az őrületbe kerget.

- De hát azt hittem jól meg vagytok –csodálkozott Harry.

- Nem igazán. Már első óta folyamatosan nyomul és sehogy sem tudom levakarni. A haverok azt tanácsolták, hogy járjak vele, aztán majd elmegy magától, de nem így történt. Egyre jobban rám akaszkodott. Aztán végül kénytelen voltam szakítani vele, erre meg megátkozott.

Harry felnevetett. Elképzelte a jelenetet, ahogy a hisztis Pansy Parkinson mérgében rontásokat küld Dracora.

Harry és Draco később már egyre jobban belemelegedett a beszélgetésbe. Észre sem vették, hogy már hajnalodik. (A napszakokat csak a gödör száján át beszűrődő fény alapján tudták megállapítani.)

- Szerintem ideje lenne lefeküdni, nem? –kérdezte Draco.

- De igen –mondta Harry és elővarázsolt két ágyat a semmiből. Jó volt beszélgetni a mardekáros fiúval és nem szívesen hagyta abba a társalgást. Nem gondolta, hogy Draco ennyire más is tud lenni, ha nem az ostoba haverjaival van. Már az is megfordult a fejében, hogy esetleg azért áskálódik folyton, hogy fenntartsa hírnevét. Elvégre mégiscsak mardekáros. A következő napon azonban fiú úgy látszik, elfelejtette az előző napi oldott beszélgetést, mert egész nap alig szólt Harryhez.

A hatodik napon Harry finom szendvics illatára kelt fel. Kinyitotta a szemét és látta, hogy Draco épp reggelit készít.

- Tessék, csináltam neked is. –nyújtott Harry felé egy tálca ínycsiklandozó szendvicset. Harry döbbent arccal fogadta el az ételt, mert nagyon meglepte, hogy a fiú ilyen figyelmes is tud lenni.

- Nahát, nem is tudtam, hogy ilyen… normális is tudsz lenni Malfoy

- Te sem vagy annyira pancser egészen addig, amíg rád nem tör a roham, hogy valakinek megmentsd az életét. –vigyorgott a mardekáros.

- Héé! –háborodott fel Harry és játékosan odavágta a fiúhoz a párnáját.

Ezután ádáz párnacsatába kezdtek, majd miután jól kifáradtak, lihegve leültek az egyik fotelba, amit Draco varázsolt oda.

- Nagyon brutális vagy te, Malfoy –nevetett Harry.

- Még hogy én? Te voltál az, aki orvul rám támadott a párnával.

Mindketten elnevették magukat, és játékos elkezdtek verekedni. A gyerekes püfölés következtében végül mindkét fiú a földön kötött ki. Draco leszorította Harryt a földre és fölébe emelkedett, ám Harry egy cseles mozdulattal átfordította a fiút a másik oldalra. Így most Harry közvetlenül Draco fölött volt. Egyszer csak azt vette észre, hogy a feje csak pár centire van Dracoétól. Ekkor legbelül valami nagyon furcsát érzett. Nem tudta pontosan mit, de tudta, hogy Draco is ugyanezt érzi. Látta a pillantásán. Volt valami a nézésében, ami vonzotta Harryt. Aztán hitelen elkapta a tekintetét.

- Most mát igazán lemászhatnál rólam Potter. –szólt egy picit fagyosan.

- Te kezdtél el verekedni –mosolygott továbbra is barátságosan Harry, de Draco ugyanolyan hideg maradt. Harry nem igazán tudta, hogy miért szomorodott el attól, hogy a szőke fiú egy picit távolságtartóbb lett. Elvégre ők utálják egymást. Így van, bizonygatta magénak. Ő ki nem állhatja Draco Malfoyt, és ez fordítva is igaz. Attól, hogy egy kicsit beszélgettek, meg talán barátként viselkedtek, attól még ugyanúgy utálják egymást. Ám minél jobban erősködött, annál bizonytalanabb lett. Ezért Harry inkább Draco furcsa pillantásán gondolkozott. Nem tudta mire vélni a dolgot, de tudta, hogy a mardekáros is ugyanazt érezte, mint ő. Csak az a kérdés, hogy mit. És miért lett utána olyan hideg Draco. Hiszen csak barátkoztak. Bár ha ezt valaki pár nappal korábban mondta volna neki, akkor bizonyára komplett idiótának nézte volna az illetőt. Harry lefeküdt az ágyra és oldalra fordult. Ekkor érezte, hogy valami nyomja az oldalát. Benyúlt a zsebébe és egy kis fiolát talált. Az Amortentia-főzet volt, amit még bájitalórára készített Lumpslucknak. Nem is tudta miért, de kivette a dugót és beleszagolt a főzetbe. Nagyjából azokat az illatokat érezte, mint a legelső alkalomkor, de most mégis egy picit más volt. Harry nem sokkal később rá is jött, hogy mi változott a főzeten. Nem volt többé Ginny-illata. A helyét átvette, valami eddig ismeretlen illat, de Harry tudta, hogy már érezte valahol. Csak azt nem tudta hol. Visszadugta a parafa dugót, de az illant nem tűnt el. Ott lebegett Harry körül egyre erősebben. Még mindig nem tudta, mihez, vagy kihez tartozik, de mohón beszippantotta.

- Hé, Potter!

Harry hátrafordult. Draco egészen közel volt hozzá.

- Hm?

- Valahogy fürödni kéne, nem? Mindjárt letelik az egy hét és mégsem mehetünk ki ilyen büdösen.

- Aha, igazad van. De hogy?

- Jaj én is ugyanezt kérdeztem te tökfej.

- És mit szólsz az Aguamenti-búbájhoz?

- Jó ötlet –bólintott Draco és egy paravánt varázsolt a gödör másik végébe.

- Ez meg minek? –értetlenkedett Harry.

- Hát, gondolom nem akarsz meglesni ahogy fürdök. –vigyorgott a fiú, mire Harry végre felfogta, hogy mire kell a paraván. Draco elment a „fürdőszobába”, és ekkor a kellemes illat is eltűnt. Harrynek beletelt néhány másodpercbe, mire összefüggésbe hozta a dolgot. Alig kapott levegőt a megdöbbenéstől, mert végre megértette, a furcsa pillantás, a kellemes illat és Draco közti kapcsolatot. Ez nem lehet igaz, gondolta, képtelenség.

Már pedig igaz, válaszolta egy kis hang a fejében.

Köztudott, hogy a Amortentia-főzet illatát minden ember olyannak érezte, amihez –jelen esetben akihez vonzódik. Már pedig ő Draco illatát érezte.

Nem vagyok meleg. Nem. Hiszen jártam Choval és Ginnyvel is. És Ginnybe szerelmes vagyok. Voltam. Nem, még mindig Ginnyt szeretem. Vagy nem?

- Potter, ideadnád légy szi’ a taláromat? –szólt Draco félig kihajolva a paraván mögül. Harry jól látta a fiú kisportolt felsőtestét. Szándékosan nem nézett oda, de valahogy nem bírta megállni, hogy ne vessen egy-két pillantást a mardekárosra. Odanyújtotta a ruhadarabot, és ösztöneivel küszködve elfordította a fejét.

- Mi van Potter? –nevetett Draco.

- Semmi, csak ettől az állandó félhomálytól megfájdult a szemem. –hazudta Harry és gyorsan visszament az ágyhoz és kezébe temette az arcát.

- Mehetsz. –vetette oda a mardekáros. .

Harry szó nélkül odament és a paraván mögött levetette talárját. Elmormogta az Aguamentit, és kiélvezte, ahogy a friss víz rázúdul a testére. Jó volt egy kicsit lehűteni magát a történtek után. Nem akart az érzésein gondolkodni, ezért inkább a drapp színű paravánt bámulta. Észrevett egy apró lyukat és kíváncsian kikukucskált rajta. Látta hogy Draco az ágyon ül és mereven nézi az ideiglenes falat. Lehet, hogy engem néz? Lehet, hogy ő is azt érzi, amit én?

Nem! Én nem érzek semmit iránta! Ám Harry egyre jobban elbizonytalanodott. Mindazonáltal tény, hogy elég képtelen ötlet, hogy ő és legnagyobb ellensége közt esetleg kialakuljon valami. Még ha csak puszta barátságról is van szó. Miután végre felfrissült újból felvette a talárját. Aztán hirtelen támadt egy őrült ötlete. Levette a talárját, és rálocsolt egy kis vizet, majd a dereka köré csavarta a törülközőjét, remélve, hogy ezzel felkelti kiszemeltje figyelmét. Ha a józan eszére hallgatott volna, nem tesz ilyet, de most teljes mértékben az ösztönei szerint cselekedett. A várt hatás nem maradt el. Draco egyből odakapta a fejét és Harry kihasználva az alkalmat, megfeszítette izmait és nyújtózott egyet. Közben elégedetten nyugtázta, hogy kellőképpen felkeltette a szőke fiú figyelmét. Draco nyelt egy nagyot. Akkorát, hogy Harry is meghallotta és elmosolyodott.

- Csak úgy gondoltam kimosom a taláromat. –mondta Harry közömbösnek szánt hangon.

- Jól tetted! –helyeselt buzgón Draco.

Harry eztán egy szál törülközőben leült a fiú mellé az ágyra, mire az hirtelen felpattant.

- Hát az én taláromra is ráférne a mosás. –jelentette ki, majd nem sokkal később ő is megjelent szintén törülközővel a testén. Most Harryn volt a sor, hogy elakadjon a lélegzete. Draco leült Harry mellé és eleinte mindketten csak szótlanul nézték egymást.

- Megvárom, amíg megszárad. –jelentette a szőke fiú.

- Igen, én is. –szólt Harry. Egyikük sem említette, hogy egy egyszerű bűbájjal pillanatok alatt megszáradnának az említett ruhadarabok. Harry feltűnés nélkül közelebb ült kiszemeltjéhez. Egy hang a fejében folyamatosan csak azt hajtogatta, hogy ő bizony teljesen őrült. Ám ezt a kis hangot túlharsogták azok a hangok, amik mindenképp tettre késztették. Közel akart kerülni a fiúhoz. Nem tetszett neki a gondolat, hogy a saját neméhez vonzódik, de ez most nem érdekelte. Draco változtatott egy kicsit a pozícióján, aminek következtében véletlenül (vagy talán szándékosan?) lejjebb csúszott a törülközője. Harry ekkor végképp elvesztette az önuralmát. Nem tudott parancsolni magának, magához húzta és megcsókolta a fiút. Semmit sem tudott Draco érzéseiről, de érezte a csókjából, hogy nem közömbös neki. A szíve majd’ kiugrott a helyéről, a fiú nyelve izgatottan ficánkolt Harry szájában. Mohón kiélvezte a pillanat varázsát, majd éveknek tűnő percek után szétváltak.

- Én… szóval…izé…nem akartam…tudod… -kezdte Harry és csak most jött rá, mekkora ostobaságot csinált. Nem volt helyes, amit tett. Draco egy pillanatig tátott szájjal meredt rá, így Harry azt hitte, hogy most borzasztóan dühös rá. Azt hitte, felpattan és ordítozni fog, de a fiú válasza egészen más volt. Szenvedélyesen megragadta Harryt és hevesen visszacsókolt. Harry nem számított ilyen jóleső viszonzásra, de nagyon örült neki. Olthatatlan vággyal kóstolgatták egymás ajkait, majd Harry hirtelen úgy érezte, hogy ez nem elég. Még többet akart a fiútól. Ám mielőtt cselekedhetett volna, legnagyobb örömére érezte, ahogy Draco lassan, de határozottan elkezdi kiszabadítani őt a törülközőjéből. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, már nem tudott tovább várni. Izgatottan letépte Dracotól a testét fedő egyetlen ruhadarabot, teljes egészében csodálhassa a fiú kívánatos idomait. Draco elmosolyodott, majd ledöntötte az ágyra. Harryben többszörös erővel felizzott a tűz, de a jelek szerint a fiú még egy kicsit játszani akart Harryvel. Finoman csókolgatni kezdte Harry hasát, aztán lassan, fokozatosan haladt lefelé, mígnem elért a férfiasságához. Harry kéjesen felsóhajtott és beletúrt Draco tejfölszőke hajába…

*

Harry felült az ágyban, és döbbenten látta, hogy Draco fekszik mellette. A fiú keze átkarolta Harry mellkasát. Először nem értette, miért alszik egy ágyban esküdt ellenségével. Aztán eszébe jutott a csodálatos éjszaka, amit vele töltött. Nem volt már ugyan szűz, de ez az éjjel minden eddigit felülmúlt. Játékosan megsimogatta Draco fejét, és egy puszit nyomott rá. A szőke fiú felébredt az érintésre és rámosolygott Harryre. Nem köszönt csak lágyan megcsókolta Harryt.

- Jó reggelt Szőke Herceg! –köszöntötte szerelmét Harry. Igen. Most már teljesen biztos volt az érzéseiben. Szerette a fiút, és tiszta szívéből örült az Idő Gödör védőbűbájának. Még vagy pár percig így maradtak, ebben a békés, nyugodt helyzetben, majd Draco felkelt az ágyból. Harry kedvtelve nézte izmos alakját és pajkosan megmarkolta a fenekét. Draco vetett rá egy szemrehányó pillantást, majd kacsintott egyet. De aztán elkomorodott.

- Tudod, milyen nap van ma, Harry?

- Nem. Milyen?

- Péntek. És szombaton jöttünk. Tehát letelt a hét nap. –mondta fancsali képpel Draco.

- De hát az nem lehet. –tiltakozott Harry. Nem akart elmenni innen.

- Figyelj,… tudnod kell, hogy én nagyon szeretlek.

- De?

- De… szerintem a suliban lehet, hogy nem kellene találkoznunk. Nem hiszem, hogy jót tenne nekünk, ha mindenki megtudná, hogy járunk. Mert járunk, ugye? –kérdezte bizonytalanul.

- Hát persze. De sajnos igazat kell adnom neked. –szomorodott el Harry is. Aztán hirtelen eszébe jutott egy ötlet. –Mi lenne, ha a Szükség Szobájában találkoznánk?

- Tényleg. A Szükség Szobája –csillant fel Draco szeme. –Szeretem, hogy ilyen okos vagy.

Harry elpirult és megcsókolta a fiút.

- Hát, ideje indulni. –szólalt meg a mardekáros szépfiú kelletlenül.

- Aha. De nem jöhetnénk ide vissza néha? –reménykedett Harry.

- Sajnos nem. A gödör folyton vándorol. –mondta Draco és a lebegésbűbájjal felvarázsolta Harryt.

*

A következő napokban minden visszatért a rendes kerékvágásba. Legalábbis Harry barátai szemszögéből. Senki nem sejtett semmit a két fiú titkos viszonyáról. Ám egyik nap Hermione félrehívta Harryt a folyosón.

- Figyelj, beszélnünk kell. Az az igazság, hogy feltűnt, hogy néha több óráig is elmaradsz, és… megnéztem a Tekergők Térképét, és olyankor se téged, se Malfoyt nem láttam. Szóval, az a lényeg, hogy rájöttem, mit csináltok a Szükség Szobájában. –jelentette ki félig aggódva, félig diadalittasan.

- Rájöttél? –sápadt el Harry. Most vége. Mindennek vége. Hermione megtudta, hogy Dracoval járok, gondolta. –Én… izé… el akartam mondani, hogy mele…

- Nézd, Harry. Tudom, hogy meg akarod bosszulni Dumbledore halálát, de attól még nem kellene Malfoyjal párbajoznod éjnek idején a Szükség Szobájában. Ez ütközik a házirenddel, ugye tudod?

- Mi? Párbajozni?… Ja, hogy párbajozni! Igen. bevallom éjszakánként Malfoyon vezetem le a feszültséget. Amit persze Dumbledore halála váltott ki. –helyeselt buzgón és közben hatalmas kő esett le a szívéről. Persze gondolatban bocsánatot kért Dumbledore-tól, mert úgy érezte ezzel a kis füllentéssel megsértette volt igazgatója emlékét.

- Hé, Potter!

Harrynek nagyot dobbant a szíve, mert ráismert Draco hangjára.

- Mit akarsz? –kérdezte a tőle telhető leghűvösebb nyugalommal.

- Nagyon remélem, hogy a Hugrabug a földig tipor a holnapi meccsen. –vettette oda sötéten és meg sem várva a választ, továbbment. Ám még a lépcső aljában vetett egy pillantást Harryre. Hermionének nem tűnt fel ez a furcsa kis közjáték, de Harry megértette Draco pillantását és pár perccel később már rohant a hetedik emeleti folyosó felé, ahol egy rejtett ajtó mögött már várt rá valaki…