A roxfortos diákok tömkelege döbbenten állt a bejárati csarnok újonnan kihelyezett hirdetőtáblája előtt. A három méteres gigantikus plakát rózsaszínen virított a nebulók arcába.

- Ez meg mi a halál??? – hallatszott több irányból is.

- Rómeó és Júlia? Ez valami új hardcore banda?

- Ne lény ostoba Ron! Ez egy XVI. századi Shakespeare dráma – kotyogott közbe tudálékosan Hermione. – Megtanulhatnál már végre olvasni! – csattant fel és ingerülten a plakát szövegére bökött.

 

 

 

- Juj de jó! –lelkendezett Lavender. – Annyira szeretném Júlia szerepét!

- Nem, nem ifjú hölgy – lépett elő a semmiből maga Gilderoy Lockhart, aki idén ismét a Roxfort tanári karát színesítette személyével, és játékos-fenyegető mozdulatot tett a mutatóujjával. – A darabot a régi hagyományok szerint játsszuk. Kizárólag fiúk szerepelhetnek benne. – Jelentette ki vidáman és egy kacsintás kíséretében eltűnt, nagy felbolydulást hagyva maga után.

- Ó ne már! – kezdett nyafogni több lány is.

- Ez teljességgel lehetetlen – fakadt ki Lavender.

- Úgy van – helyeselt mellette Parvati. – Minden szereplő fiú lesz? Még Júlia is? – nézett körbe aztán, és hirtelen a felháborodott hangok közé kíváncsi pusmogás vegyült. – Vajon ki lesz az?

De nem úgy tűnt, mintha a fiúkat különösebben érdekelné a dolog.

- Nem hiszem, hogy bárki is szerepet vállalna ebben – szólalt meg vigyorogva Ron, mire Harry bólogatott, és a többi fiúval együtt elindultak a Nagyterembe reggelizni. A lányok még egy darabig álltak a hirdetmény előtt, és további csalódottságuknak adtak hangot, de aztán ők is követték, nagy nehezen beletörődve, hogy bizony nem lesz itt semmiféle darab, mert a lányokat nem engedik játszani, a fiúk pedig nem akarnak.

 

***

 

Teltek múltak a hetek, hónapok, ám Ron szavai helyesnek bizonyultak, és Lockhart jelentkezési listája üres maradt. A Roxfort gyanútlanabbik része azt hihette volna, hogy elült a baj, de tévedtek! Egy békésnek látszó este, amikor a diákok nagytöbbsége nyugodtan vacsorázott, Lockhart egyszer csak felállt, és széles mosolyát a nebulókra villantotta.

- Khm, khm – köszörülte meg a torkát teljesen feleslegesen, hiszen így is az egész nagyterem rá figyelt, egy újabb rettenetes ötlettől tartva.

- Nos, sajnos azt tapasztaltam, hogy nem túl nagy a lelkesedés a remek színdarabom iránt, pedig igazán nem kellene olyan bátortalannak lennetek. No de se baj. Kitűnő megoldást találtam a problémára, amihez a tanáraitok és Fröccs … azaz Frics úr is hozzájárulnak. – Az említettek arcán körülbelül olyan kifejezés ült, mintha meztelen csigát kellene boncolniuk, hogy aztán egyenként nyersen megehessék a kis belső szerveiket (mármint a csigáknak). – Úgy döntöttünk, hogy a fiúk számára, az elkövetkezendő pár hétben eltöröljük a büntetőmunkát. – Több lány is hangot adott felháborodásának, ám a legtöbb diák rosszat sejtett. – Ezentúl, aki valamilyen vétséget elkövet, automatikusan bekerül a darabba büntetőmunka helyett. Sőt, még szerepet is választhat magának. Elismerem, hogy ez inkább jutalom, de hát én már csak ilyen jótét lélek vagyok.

Szavait kínos csend fogadta. Néhány gyenge idegzetű fiúcska elzöldült arccal kirohant a nagyteremből.

 

Feltehetően ennek az estének az eredménye lett az, hogy lényegesen visszaszorult a roxforti „bűncselekmények” száma. Minden egyes hímnemű tanuló kínosan ügyelt a legapróbb szabályok betartására is. Ám sajnos nem maradhatott minden ily tökéletes rendben, mert a Sors közbeszólt. Felkerült a hirdetőfalra egy lista. Pontosabban A Lista. A Lista, melyet minden fiú nagy ívben elkerült. Egyszerű, dísztelen pergamen volt, mégis megannyi tanuló rettegett a közelébe menni. Ez volt ugyanis a szereplőlista. És ahogy teltek a napok, úgy szépen lassan, de egyre több név került fel rá.

Amikor Harry Potter és barátai egy ízben arrafelé vették útjukat, menten leesett az álluk.

 

 

 

szereplőlista

 

 

Romeo                         

Juliet                            

Mercutio                       

Tybalt                          

Benvolio                       Colin Creevey

Lőrinc barát                  Justin Finch-Fletchley

Mr. Capulet                  Zacharias Smith

Mr. Montague               Manfred Montague

Paris                              Michael Corner

Dajka                           

Mrs. Montague            

Mrs. Capulet                

 

 

- Te jó ég! Már ennyi embert befogtak? – csodálkozott Ron.

- Hát, igen, gondolom a tanárok is élvezik – állapította meg Hermione.

Harry megkövülten bámulta a pergament és szája hangtalanul motyogott valamit.

- MANFRED?! MANFRED MONTAGUE?! – tört ki belőle hirtelen, és egy harsány kacaj kíséretében elterült a padlón.

 

 

Ron is heherészni kezdett, de aztán abbahagyta, Harry viszont még mindig a padlón fetrengett, és már a szeme is bekönnyesedett, úgy nevetett.

- Aha Potter, tudtam, hogy te voltál az.

Erre Harry, szemét törölgetve, felnézett, és Draco Malfoyt látta maga előtt, két testes kísérőjével.

- Mi bajod van Malfoy? – kérdezte ingerülten.

Malfoy válaszképpen odament, és mivel utálta, mint a szart, jól tökön rúgta. Volna, ha nem csak képzelte volna az egészet.

- Tudtam, hogy te füveztél Hisztis Myrtle klotyójában – felelte inkább Malfoy.

- Tessék?? Jól hallom?? – bukkant fel Gilderoy Lockhart kábé a semmiből, mivel eddig senki nem látta a környéken sem. Harrynek támadt egy sanda gyanúja, hogy valami detektor van a fejében, ami titokzatos módon érzékeli, amikor őt, Harryt valami elcseszett helyzetbe lehet hozni. – Ejnye Harry, füvezni nem szép dolog – fedte meg tanítványát a prof, miközben göndör loknijaival játszadozott.

- De hát én nem is… - kezdte volna Harry, de Lockhart könyörtelenül folytatta.

- Azt hiszem, ezért büntetést érdemelsz.

- De hiszen Malfoy…

- Tudom, tudom. Muszáj volt megtenned, hiszen…

- Hogy mi van? – Harry most már azt sem értette, miről van szó.

- Ne vágj a szavamba légy szíves, az rém udvariatlan dolog – húzta össze Lockhart rosszallóan a szemöldökét, de épp csak annyira hogy azért még így se legyen előnytelen, majd folytatta. – Valójában csodálkoztam is volna, ha nem követsz már el valamit, hiszen tudom, hogy mindenképpen be akartál kerülni a darabba.

Harry most már nem mondott semmit, csak leesett állal, és növekvő félelemmel fogadta az események alakulását.

- Persze megértem, hogy nem mertél nyíltan jelentkezni, hiszen sok szűklátókörű barátod nyilván helytelenítette volna, de tudtam, hogy végül kitalálsz valamit. Ráadásul, mint látod, a kedvedért sikerült fenntartanom a legjobb szerepeket.

- Nem, én nem fogok…

- A büntetés, az büntetés Harry – jelentette ki csilingelő hangon Lockhart, mire Harrynek ökölbe szorult a keze.

- Te pedig, ifjú padavan – fordult Dracóhoz. – Nos, neked is akad még szerep.

- Mi van? – rökönyödött meg a srác. – Én nem is csináltam semmit.

- Ugyan, történetesen kiváló legilimentor vagyok, és tudom, hogy épp helytelenkedni akartál Harryvel a folyosón, ne is tagadd. Szép dolog a szerelem fiúk, ám a folyosón csinálni mégis tiltott dolog – mondta Lockhart, Draco pedig felvonta a szemöldökét, mivel gondolatban nem hogy nem „helytelenkedett” Potterrel, hanem épp Cruciatust bocsátott rá. Persze csak a tökönrúgás után. Közben Lockhart tovább beszélt.

- Tehát ezért büntetés jár, és mivel ilyen jól kijösztök egymással, azt hiszem, nem okoz majd problémát a szerelmespár eljátszása a színpadon.

Harrynek lassan kezdett körvonalazódni a fejében egy gondolat. Nyilvánvaló, hogy most már nem ússzák meg a dolgot. A szerelmespár alatt Lockhart nyilván Rómeót, és Júliát érti. Ha pedig muszáj részt vennie ebben a komédiában, ami egy tragédia, akkor legalább azt kéne elkerülnie, hogy egy női szerepet… Draco azonban, mivel a felfogása sokkal gyorsabb volt, mint Harryé, ekkor hirtelen felkiáltott.

- Stip-stop Rómeó szerepe!

- Bassza meg – foglalta össze Harry frappánsan, mindezt azonban tökéletesen elnyomta Lockhart ujjongása, ő ugyanis összecsapta két kezét, és egyik lábáról a másikra ugrált, miközben kitörő éljenzés közepette az addigra kíváncsian felgyülemlett tömeg tudomására hozta, hogy megvan a két főszereplő.

 

- Hé! De hát még nincs is meg az összes szereplő! – jutott hirtelen Harry eszébe, és a Listára mutatott. – Akkor lehetek a…

- Hát… ööö… dehogynincs! – lábalt ki hirtelen jött zavarából Lockhart. Körülnézett a bejárati csarnokban.

- Crack, Monstro! Büntetőmunka! Zabini, te is! Finnigan úgy szintén – kiáltotta vaktában osztogatva a büntetéseket. – és… legyen… Weasley!

Az említettek arcára a rémület és hányinger egyvelege ült ki majd, Zabini, aki a leggyorsabban felfogta és elfogadta a történteket, reflexszerűen kiáltotta egy nevet: Mercutio!

- Tybalt! – csapott le Seamus is.

- Mrs. Capulet és Mrs. Montague – jött Crack és Monstro irányából, akiknek egy pár szemfüles osztálytársuk segített kiválasztani a maradék szerepek közül a jelentéktelenebbeket.

Már csak Ron maradt…

- Nagyszerű, Ron! Te leszel a dajka! – csapta össze vidoran a tenyerét a professzor, majd elégedett pillantást vetett a Listára.

 

szereplőlista

 

 

Romeo                          Draco Malfoy

Juliet                             Harry Potter

Mercutio                       Blaise Zabini

Tybalt                           Seamus Finnigan

Benvolio                       Colin Creevey

Lőrinc barát                  Justin Finch-Fletchley

Mr. Capulet                  Zacharias Smith

Mr. Montague               Manfred Montague

Paris                              Michael Corner

Dajka                            Ronald Weasley

Mrs. Montague             Vincent Crack

Mrs. Capulet                 Gregory Monstro

 

- Látjátok? Minden szerep megvan. Kezdődhetnek is a próbák. Holnap este várok mindenkit a szibámban, pontban 6-kor – mondta ördögi szemcsillogással körítve, azzal eltűnt, mint a kámfor.

- A te hibád Hülye Pöcs! – sziszegte Draco majd dühösen elviharzott.

Harry dermedten állt, még mindig a bejárati csarnokban. Nem messze tőle, Ron hasonló képet vágott csak kicsit zöldesebb színárnyalattal. Hermione ellenben alig bírta visszafojtani vigyoroghatnékját.

- Legalább egy kis együttérzés lehetne benned – vetette oda Harry a lánynak, majd mogorva képpel beballagtak a Nagyterembe.

 

Ezt nem hiszem el… Miért pont én? Hogy lehetek ekkora pancser? Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok cikáztak Harry fejében, miközben villájával szórakozottan turkált a vacsorájában.

- Azon gondolkozol, hogy smárolnod kell Malfoy-jal? – szakította félbe Hermione a gondolatait.

- Aaahaaa – mondta Harry reflexszerűen… Aztán hirtelen leesett neki (amit a külvilág számára a hangos csörömpöléssel padlót fogó villája jelzett)

- HOGY MI????????

- Tudod. A csókjelenet – nézett rá Hermione.

- Miféle csókjelenet?

- Rómeó és Júlia smárolnak a darabban – forgatta a szemét Hermione –, tehát te és Malfoy is smárolni fogtok – tette hozzá segítőkészen, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Harry végképp feladta, hogy táplálkozás címen falatokat próbáljon letuszkolni a torkán, és csak meredten bámult maga elé. Tévedtem. Mégiscsak lehet rosszabb…

 

folyt. köv. majd ha a tér-idő konti kegyes lesz hozzánk...